Izrael nagyjából a 80-as évekig nyugati mércével is jól funkcionáló jóléti állam volt, ahol a társadalmi egyentlôtlenségek bár persze léteztek, de nem voltak feltûnôek. Az utóbbi években évtizedekben azonban egyre nyílik az olló, csökken az állam szerepvállalása a szociális ellátásban, nônek a szociális háló lukai, s egyre feltûnôbbé válnak az egyre gazdagodó gazdagok a szegényedô szegények mellett.

A gazdagok világa felosztható a “felsô tízezerre”, és a néhány világviszonylatban is létezô , de izraeli viszonylatban aztán igazán gazdag családra. Ezek a családok a húsmágnás Zoglovek, a tejipari Strausszok, a tömegkommunikáció jelentôs szeletét birtokló Mozesek, a kenyérgyáros Angelek,  vagy a fôleg ingatlanban utazó Dankner család. Ezek a családok mind sokgenerációs Izraeliek, még az állam alapítása elött érkeztek általában Németországból már eleve kellemes kezdôtôkével, s itt is ügyesen forgatták gazdasági vagy egyébb szakismeretüket. Az igazán gazdagok közt van néhány ujabban érkezett is, ilyen például az iraki Nimródi család, mely szintén a médiában szerzett komoly részesedést. Ezek a családok az igazi pénz és nagyiparos arisztokráciát jelentik, tagjaik mindenütt vezetô pozíciókban vannak, nem csekély politikai befolyásuk is van, elsôsorban a gazdasági döntésekben.

A gazdagok másik csoportja  a “felsô tízezer”. Erre helyi vicc is van: Hogyan lesz valakinek Izraelben kisebb tôkéje? Idejön egy nagyobb tôkével, és az elöbb-utóbb kisebb lesz. Ezek az igazán jólétben élô emberek is általában több generáció óta itt élô családokból valók, és inkább askenázi eredetûek, mint keletiek vagy szefárdok. Vezetô értelmiségi pozíciókban vagy saját vállakozásaik révén szerzik bevételeiket, s általába lehetôségük van gyermekeik színvonalas iskoláztatásával pozícióik továbbadására is.

A gazdagok Izraelben is saját lakónegyedeikben élnek. Ilyenek a Tel Avivtól nem messze levô Szavionban, Keszáreában vagy Herzlia jelentôs részében található villanegyedek. A család minden tagjának van persze autója, s körükben nagy divat a dzsip. Vásárlásaikat  általában Tel Avivban a Kikar ha median körüli boltokban végzik, ott a legmagasabbak az árak az egész országban. Villájuk kertjében persze medence is van, s itt ez igen praktikusan kihasználható legalább fél évig. Télen Svájcban síelnek, nyáron a Skandináv országokban hûsölnek. Itt is illdomos lovagolni járni s egyébb költséges sportokat ûzni. Pénzüket általában az elfogadott európai normák szerint költik, nem igazán jellemzô a hivalkodás. Meg hát nem is nagyon érdemes, Izraelben igen nagy hatalma van, valóságos állam az államban az adóhivatal.

Ezért hát nem is igen lehet róluk tudni, amíg az ember valami csoda, például a számomra már igen aktuális vaskosabb lottó nyeremény segítségével be nem férkôzik közéjük. Addig legyen elég róluk ennyi, remélem hamarosan folytathatom beszámolóm egy immár sokkal jobban értesült ember bizonyosságával, amúgy belülrôl.