Izrael egyik legfontosabb alapító atyját és elsô miniszterelnökét a mai napig hatalmas tisztelet övezi, miközben ez Izraelben nagyon nem szokás, errefelé mindig mindenkit inkább kritizálni illik.  Mégis konszenzus van abban, hogy nélküle egész másképp alakult volna Izrael elsô néhány évtizede, ha egyáltalán megalakult volna Izrael.

A cárhoz tartozó Lengyelországban, Plonskban született 1886-ban, de akkor még Green volt, vagyis ha Magyarországon születik, Grünnek hívták volna. Ebbôl héberesített aztán Ben Gurionra. Apja lelkes cionistaként héber nyelvû iskolát alapított, s persze a kis Dávid is ott tanult. Ezek után nem csoda, hogy már 17 évesen belépett egy cionista csoportba, a Poalei Cionba, vagyis a Cion Munkásai közé. Ettôl még értelmiségi környezetben maradt egy darabig, 18 évesen egy varsói zsidó iskolában tanított. Azonban 20 évesen 1906-ban, Palesztínába vándorolt, ahol aztán tényleg fizikai munkássá válhatott, ahol részt vett az elsô mezôgazdasági munkás kommuna alapításában, amibôl késöbb a kibuc kifejlôdött.

1912-ben Isztambulba ment jogi tanulmányokat folytatni, de az Elsô Világháború kitörésekor a török hatóságok több más cionista vezetôvel együtt kiutasították országukból. A cionista mozgalom 1917-tôl a Balfour Deklaráció miatt, vagyis az angolok területi ígéretei miatt egyértelmûen az ellenséget, az angolokat támogatták. Ben Gurion Az Egyesült Államokban töltötte az elsô világháború éveit, de nem tétlenül: feleségül vette Paula Monbeszt, a késöbb Izraelben legendássá vált mindenki “Póláját”, az igazi jiddise mame prototipusát.

A háború után Palesztínába visszatérve David Ben Gurion beállt Zeev Jabotinsky önvédelmi alakulatába, a Zsidó Légióba, mely a brit hadsereg egységeként mûködött.   A karizmatikus vezetôt 1921-ben Hisztadrut, a szakszervezet vezetôjévé választották. A hisztadrutot, amit egészen 35-ig vezetett,  a a zsidó gazdaság és az ország fejlesztése érdekében elsôsorban külföldi adományokból egy mindent magába foglaló szervezetté fejlesztette, amolyan állam az államban lett. Saját üzemei, vállalatai lettek, ennek egyik utolsó maradványa például még ma is a “Hevrat Hasmal”, az izraeli elektromos mûvek. A mai napig híresen jók az ott dolgozók a fizetései és egyébb juttatásai, a jelenlegi az amerikai gazdasági modellt preferáló pénzügyi igazgatás mindent elkövet a “monopólium felszámolására” hivatkozva hatalmának megszüntetésére, privatizálására. 1930 közben megalakította a  Mapait, a cionist munkáspártot. 1935 –tôl a Jewish Agency for Palestine, a Szochnut vezetôje volt egészen 1948-ig, Izrael állam kikiáltásáig.A háború éveiben Nagy Brittania hatóságai az üldÖzött zsidók elôl a palesztínok nyomására a White Paperrel, limitálták a befogadhatóak számát, sôt még a kvótában meghatározott engedelyt sem adták ki. Ebbôl az idôbôl származik a híres Ben Gurioni dokrtina, hogy “úgy harcolunk a háborúban, (értsd az angolok oldalán), mintha nem lenne White paper, és úgy harcolunk a White paper ellen, mintha nem lenne háború. Ennek parafrázisaként mondta Simon Peres 1996-ban, hogy “úgy tárgyalunk az arabokkal, mintha nem lenne terror, és úgy harcolunk a terrorral, mintha nem lennének tárgyalások”. Sajnos egyiküknek sem sikerült igazán megkerülni az adott politikai paradoxont, David Ben Gurionnak a Második Világháborúban a zsidó egységek háborús bevetését nem igazán sikerült elérnie, és a bevándorlást sem sikerült fellendítenie a veszélyben lévôk számára, az európai zsidóság sorsa megpecsételtetett, a Palesztínában élô zsidó cionista elitnek nem sikerült segítségükre sietni. 1948-ban Ben Gurion nemzetközi támogatás mellett, az ENSZ a palesztín területek felosztásáról döntését elfogadva kikiáltotta Izrael államot. Ettól kezdve 1970-es végleges visszavonulásáig kisebb-nagyobb megszakításokkal Izrael miniszterelnöke vagy honvédelmi minisztere. 1973-ban a Negevben egy Szdé Boker nevû kibucban ért véget élete.

Mit tudott Ben Gurion, milyen ember volt, amiért a mai napig az izraeliek olyan tisztelettel övezik?  Karizmatikus vezetô volt, és igen színes egyéniség. Sok nyelven beszélt, jiddisül, héberül, törökül  németül, oroszul, angolul, franciául, spanyolul, görögül. Igen széles európai mûveltsége volt, s mellette az akkor még nem divatos keleti filozófiákat is tanulmányozta, peldául a buddhizmust.

Politikai álláspontjában igen gyakorlati volt, végsôkig elszánt és makacs, miközben pragmatikus is. Egyik híres mondása szerint “nem az a fontos, hogy mit fognak szólni a nem zsidók, hanem az, hogy mit fognak csinálni a zsidók.“  Kiválóan felismerte az adott politikai lehetôségeket, de komoly áldozatokra is kész volt, ha nem volt más út. “így volt ez a zsidók számára kedvezôtlen felosztási terv elfogadásárakor, településekrôl való lemondáskor, mindez a nemzetközi elismertség érdekében, az állam megteremtéséért.

Pragmatikusaz viszonyult a zsidók által birtokolt területek vonatkozásában, s hihetetlen erôfeszítéseket tett a Negev sivatag benépesítésére, majd maga is odaköltözött. Ha a nemzetek közössége a sivatagot adja a zsidóknak, akkor a zsidók majd bebizonyítják, hogy ott is lehet országot teremteni. Erôfeszítése nem is voltak sikertelenek, az összes ottani ellentmondás dacára a mai napig fejlôdô települések vannak arrafelé, sôt még olyan  nagyvárost is sikerült létrehozni szinte a semmibôl, mint Ber Sheva.

Sokak szerint nagyon ritka, hogy ilyen politikus születik, aki Mózesként utat tud mutatni népének, aki meg is képes valósítani egy megálmodott jövôt. Remélem még sok hasonló formátumú vezetô lesz Izraelben, mert az adott viszonyok közt igen nagy szükség lenne rájuk.