“Fények az Atlasz hegységben” cimmel látható a kiállitás, melynek Hanukka ünnepe ad aktualitást. Hannuka gyertyatartók gazdag gyűjteménye látható az észak afrikai országokbeli gyűjtésből.

“Fények az Atlasz hegységben” cimmel látható a kiállitás, melynek Hanukka ünnepe ad aktualitást. Hannuka gyertyatartók gazdag gyűjteménye látható az észak afrikai országokbeli gyűjtésből. Egy borús szombat délben a fejembe vettem, hogy kulturprogramot csinálok. A lányom tiltakozott, hogy ő sétálni szeretne, de a múzeum unalmas. Ugyhogy gyalog nekivágtunk: kecske is és káposzta is alapon, mendegéltünk a vörösfenyők és cédrusok mellett a Knesszet felé vezető szeles fennsikon, grandiózus terveket szövögettünk a jövőről, szokás szerint. Észre sem vettük és már a múzeumnál voltunk.Kihalt volt minden, a jegykezelőtől és unatkozó biztonsági őröktől eltekintve, a Hanukkai roham még nem indult be. Az ünnep alatt számtalan foglalkozás, előadás várja a családokat, akik csődűlnek is, hiszen szünet van és noha a belépőjegyek borsosak a gyerekek ingyen bemehetnek. Ezen a szombaton azonban csak néhány kósza, angolul vagy oroszul beszélő látogató akadt az utunkba. Nagy rendszerességgel megkerestük és megnéztük az aktuális kiállitásokat, amelyek sorából most a hanukkiák gyűjteményét emelem ki. Hanukka gyertyatartók az Izrael Muzeumban “Fények az Atlasz hegységben” cimmel látható a kiállitás, melynek Hanukka ünnepe ad aktualitást. Hannuka gyertyatartók gazdag gyűjteménye látható az észak afrikai országokbeli gyűjtésből. A gyűjteményt Zeida Sulman hozta létre, és ajándékozta 1944-ben a múzeumnak. Sulman Palesztinában született a múlt században és megélhetést keresve került Marokkóba. Ott mivel jól ment az üzlet, tehetős ember lett. Sulman felfedező szellem volt, tele kiváncsisággal, öszvérháton bejárta az Atlasz hegységet és Észak Afrikát. Utazásai során jött létre a gyüjtemény, mely alapján a kiállitás készült: jártában keltében megvásárolta az Észak Afrikai zsidó közösségekben látott használati, disz és vallási rendeltetésű tárgyakat. A hanukiák felvillantják az észak afrikai zsidóság történelmét, az értő szemnek (és persze a kiállitás látogatóinak ) beszélnek a készités helyéről, a közösség életmódjáról. Az anyagok , a forma és a diszitések mindent elmondanak. Persze nem a kilenckaru gyertyatartókra kell gondolni, a gyűjteményben szereplőknek diszitésekkel és applikációkkal gazdagitott téglalap alakú hátlapjuk van, ami elé 9 csepp vagy négyzetalaku mécsestartót szereltek. Marokkóban a tenger melléki területeken és városokban például a lámpások rézlemezből készültek tömörréz rátétekkel,diszitésekkel, a déli területeken kőből vésett és agyagból készült hanukiák a jellemzőek, szines üvegdiszitéssel. Dél Marokkkóban hosszú évszázadokon keresztül pénzveréssel foglalkoztak és ez magyarázza a motivumok hasonlóságát a kőből készült pénzöntő formák és a kőgyertyatartók között. Ezek a mécsestartók viszonylag kicsik, talán az anyag és a megmunkálás nehézsége miatt. A hanukka mécsesek kettős befolyásról tanuskodnak, muzulmánról és európairól. A mesterek a Spanyolországból kiüzöttek formakincsét ötvözik a helybeli formákkal, hiszen a helyi zsidók Spanyolországból érkeztek 511 évvel ezelőtt. A diszitőelemek, virágok, karikák 18. századi ornamentikára emlékeztetnek, de kombinálva vannak a keleti stilusú dekorativ felületkezeléssel és arabeszkekkel. Izgalmas példa erre, ahogy a gótikus rózsaablak motivum arabeszkké változik és a gótikus magas szűk kapu az arab patkóformájú szamárhát ivre módosul. Az északafrikai kikőtők, Meknez, Fez és Marakesh városainak zsidó közösségei élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak a németalföldi országokkal, leginkább Hollandiával. A kapcsolat és hatás a rézgyertyatartókon is megmutatkozik, nagyon hasonló az a fényes hátterül szolgáló rézlap, mely a fény visszaverését segiti, és az állat és növényvilágból vett motivumokkal van diszitve, leginkább holland tulipánokkal. A különbség csak a gyújtógyertya, a samesz elhelyezésében látszik, amely a holland mécseseknél a szélén, a marokkóból származókon pedig középen van. Az európai gyertyatartókkal ellentétben, ahol viaszgyertyák számára van hely, a marokkóiak olajmécseseknek készültek. A tuniszi és algériai darabok világos olasz hatást mutatnak. Tuniszban a zsidó lakosság főleg a partmenti városokban lakott, szoros kapcsolatban állt Törökországgal, a törökországi zsidó közösséggel és ez a kapcsolat a gyertyatartókról is lemérhető. A diszitések között szerepel a török zászló félholdja és csillaga a dávid csillag mellett. Az észak afrikából származó gyertyatartók ornamentikája nem ritkán épitészeti elemeket is tartalmaz : tartóoszlopok, kapuk, ablakok. Emlékeztetők ezek a jeruzsálemi szentélyre a Hanukka ünnep szellemében. Ehhez hozzájönnek még a madarak, melyek gyakori motivumok a terület zsidó és muzulmán női ékszerein. Nem árt megemliteni, hogy a Hanukka gyertyatartók sok esetben a ház lakóit védő rontás elleni talizmánként is szolgáltak, erre mutatnak olyan diszitőelemek, mint az ötujjú kéz, a hamsza, vagy akár az ártó szellemek elleni hableányok a mécsestartók diszitésein. Összességében a délafrikai hanukka gyertyatartók szép példái a kulturális egymásrahatás és hagyományőrzés bonyolult viszonyának amellett, hogy emlékeztetők egy letünt közösség életéből. Hiszen az észak afrikai szefárdi zsidóság az 50es 60as évek óta Izrael lakosságát gazdagitja, ami már egy másik történet. Váradi-Levy Orsolya, Rádió Zs. — Jeruzsálem

Forrás:

Sófár Média