A felvetés kicsit meghökkentő azoknak Izraelben, akik a zsidó kulturát a göröggel szemben, mintegy annak antitézisként határozzák meg. Mit keres a csizma az asztalon és Szókratész Jerzsálemben? Az antik görögök a történelmi ellenséget jelentik, akik elleni győzelmeket ünnepelni lehet (ld.BarKochba), akik hellenisztikus kulturája csábos de kivédett veszélyt jelentett, és éppen ezért ma a klasszikus görög kulturát csak egy szűk elit ismeri Izraelben. Éppen ezért érdekes, hogy az izraeli szinházak egyre-másra vesznek elő és dolgoznak át antik görög darabokat.

A felvetés kicsit meghökkentő azoknak Izraelben, akik a zsidó kulturát a göröggel szemben, mintegy annak antitézisként határozzák meg. Mit keres a csizma az asztalon és Szókratész Jerzsálemben? Az antik görögök a történelmi ellenséget jelentik, akik elleni győzelmeket ünnepelni lehet (ld.BarKochba), akik hellenisztikus kulturája csábos de kivédett veszélyt jelentett, és éppen ezért ma a klasszikus görög kulturát csak egy szűk elit ismeri Izraelben. Éppen ezért érdekes, hogy az izraeli szinházak egyre-másra vesznek elő és dolgoznak át antik görög darabokat. Szókratész Jeruzsálemben A felvetés kicsit meghökkentő azoknak Izraelben, akik a zsidó kulturát a göröggel szemben, mintegy annak antitézisként határozzák meg. Mit keres a csizma az asztalon és Szókratész Jerzsálemben? Az antik görögök a történelmi ellenséget jelentik, akik elleni győzelmeket ünnepelni lehet (ld.BarKochba), akik hellenisztikus kulturája csábos de kivédett veszélyt jelentett, és éppen ezért ma a klasszikus görög kulturát csak egy szűk elit ismeri Izraelben. Éppen ezért érdekes, hogy az izraeli szinházak egyre-másra vesznek elő és dolgoznak át antik görög darabokat. Mi történt ? Miért fedez fel egy kor egy bizonyos előképet, mit lát bele, hogy fejezi ki magát rajta keresztül, és miért pont ebbe, miért érez rokonságot a 21. század eleji izraeli értelmiségi a klasszikus görög drámával és filozófiával? A tiszta ész világossága vonzza tán egy irracionális világban? A rendező Ilan Toren, aki Platón darabját, a Kritont vitte szinre, legalábbis igy magyarázza inditékait: “Szókratész a szivemből beszél, noha nem értek egyet vele abban, hogy az állam törvényeinek engedelmeskedni kell, az én szememben vannak egyetemesebb törvények az államénál, de Szókratész személyes példáját tisztelem, a racionalizmus atyja ő. Világunkban, ahol a racionalitás a margóra került a lélekről való tanitások és egyébb tudományok miatt, és az emberben meglévő meglehetősen bestiális durvák lelki erők pusztitó kitörései katasztrófával fenyegetnek, ahol mintha mindenki azt a nézetet hirdetné, hogy az ember eredendően és gyermekkorától rossz, egy ilyen világban Szókratész öröksége arra kötelez, hogy találjuk meg a jót magunkban, a logika és az intellektus erejével . ” a darab ami nem más, mint egy moralisztikus filózófiai dialógus – közepében vagyunk: két ember, Szókratész és tanitványa, Kritón próbálja meggyőzni egymást életről, halálról. A szituáció ad súlyt a filózófiai érvelésnek, Szókratészt az athéni birák halálra itélték, és cellájában, a méregpohár felhajtását megelőzően érvel barátjának, tanitványának, aki szökésre buzditja. Szókratész a halált választja, és érvelésével azt bizonyitja, miért hasznos, tehát jó, ami a polisz törvényeinek megfelel, s rossz, igazságtalan, ami a törvényekkel ellenkezik. Szókratészt egy majdnem civil, bár némi szinházi múlttal biró Emmauel Halperin játsza, aki Lenon szemüvegével, kopaszodó fejével nap mint nap megjelenik az izreli 1. csatornán, hogy a késő esti kulturális magazint vezesse. Szókratésze keresetlen, visszafogott, aki nem csekély iróniával szemléli az életet és benne saját lehetőségeit. Vele áll szemben barátja, Kritón, dandysen, selyemsállal, vékony szivarokat szivva és értetlenül, miért hajlandó valaki egy gesztus nevében meghalni. Az előadás csúspontja Szókratész végső mondata: ” Én halni indulok, ti élni, de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az Istent” Halperin ezt mindent kifejező és ellenkezőjébe forditó irónikus kézmozdulattal kiséri. Az Alapkérdés, melyet a darab egy órán keresztül vizsgál és bizonyit, hogy meddig tartozunk engedelmességgel az államnak, és annak törvényei milyen szintig érvényesek az állampolgárra. Az áthallások egyértelműek. Izraelben a szolgálatmegtagadó tisztek média kampányban magyarázzák a közvéleménynek, miért nem hajlandóak a területeken judeaban es szamariaban katonai akciókat végrehajtani. Az állammal szembeni egyéni moralitás azonban nehezen védhető és rizikós Izraelben. A néző nem marad magára a dilemmával, az előadás a közönség bevonásával kerekasztal beszélgetésben folytatódik. Kis technikai szünet után Szókratészből moderátor lesz a Tel Avivi Egyetem történész és filozófia professzora között. A szerepek finoman egymásba játszanak, a vitavezető szinészkedik és akár a darabban, az utána folyó értelmezést is két vélemény dinamikája teszi érdekessé. A történész konzervativ és nem kivánja a darabot aktualizálni, a történelmi kontextusból kiragadni. Olvasata szerint éppen az állampolgári engedelmesség szép példáját adja Szókratész. Az athéni poliszt csakugy mint Izrael államát a (demokrácia) törvényei tartják össze, aki a törvények alól kibújna, az a közmegegyezésen alapuló demokráciát bomlasztaná. A filozófia professzor ezzel szemben nem győzi hangsúlyozni, mennyire problematikus a Szókratészi álláspont és maga Platón darabja, mennyire ellenáll az értelmezésnek, vagy másképpen szólván minden benne van és annak az ellenkezője is. Ő személy szerint az iróniát tartja a meghatározónak. A nézetkülönbségek ellenére a vén radikálisokból és középiskolásokból álló közönség megelégedve hagyja el a nézőteret. Váradi-Levy Orsolya, Rádió Zs. — Jeruzsálem

Forrás:

Sófár Média